Szilaj- Száguld a musztáng
Mesél, a szél, játszva száll
Az én hazám, az ősi táj
Az alkony ha csókol, kis fényjelként ég
Hol vársz, olyan távol van még!
_______________________________________
A hazaút hosszú, sok akadály vár rám
A távolság hív, hiányogy fáj
Mint árnyék követném a lépted nyomát
Ha hozzád elérnék, nem szállnék tovább.
_______________________________________
Száguld a musztáng az álmok után
És nincs már mi feltart, hisz az út végén vársz!
_______________________________________
Hisz tudom jól, hogy vársz
a szívem hozzád talál
Ha leszáll majd az alkony,
A fény ránk talál.
_____________________________________
Mint árnyék követnéd a léptem nyomát
Ha hozzám elérnél, nem szállnál tovább
Hisz vár rám az alkony, egy pont biztos már,
Hogy hazavár engem mindig, mindig e táj.
|